A tavaly elsorvadt kínainád-projekt után most itt az olasznád. Márton László génbiológus professzor szerint – aki húsz éve kutatja az olasznád fajtanemesítésének, hatékony termesztésének lehetőségeit – ennek a vízinövénynek az energetikai hasznosítása hatalmas lehetőségeket rejt. A kutatók munkájának köszönhetően az olasznád ma már könnyen szaporítható, így semmi sem állja útját elterjedésének.

Az előállítás összköltségénél az elégetéséből származó energia értéke húsz százalékkal nagyobb. Az olasznád hihetetlenül gyorsan nő, egy év alatt akár tíz méter magasra is, és hektáronként nyolcvan-száz tonnát lehet belőle learatni. Elégetésével kiadós hőmennyiség – egy kilogrammjából mintegy 8100 kilojoule – szabadul fel, ami vetekedik a keményfáéval. Húsz tonna olasznád fűtőértéke 12 tonna jó minőségű szénével, nyolcezer liter fűtőolajéval, vagy nyolc-kilencezer köbméter földgázéval egyenértékű. A kifejlett növény tömegének több mint a fele cellulózszerű anyag, ami cukorrá és alkohollá is alakítható.

“Ha az olasznád egységnyi előállításának teljes költségét összevetjük az elégetéséből származó energia értékével, akkor hatékonysági egyenlege plusz húsz százalék. Meghökkentő adat, hogy a kukoricából nyert bioetanol és a repceolajból származó biodízel megfelelő mutatószáma mínusz 75, illetve mínusz hatvan százalék, vagyis az olasznád termesztése, aratása és energiakitermelése másféle bioüzemanyagokkal ellentétben nyereséges” – hangsúlyozta lapunknak Márton László génbiológus, aki 1990 óta a Dél-karolinai Egyetem biotechnológiai, környezetvédelmi és genetikai tanszékének professzora.

drmartonlaszloAz olasznádat eddig csupán a környezetvédelem hasznosította: az ültetvényen a részben megtisztított szennyvizet szétlocsolták, a növény növekedését és oxigéntermelését serkentve. Európában eddig inkább a kínai nád terjedt el. Olasznád termesztése korábban nem is folyt Magyarországon, mivel eddig nem állt rendelkezésre az ehhez szükséges szaporító technológia. Márton László több évtizedes kutatása nyomán, valamint Fari Miklós, a debreceni egyetem biotechnológia professzora jóvoltából sikerült kidolgozni az olasznád szaporításának leghatékonyabb, “nagyüzemi” módját, és kitenyésztették a hazai termőföldnek, éghajlatnak legmegfelelőbb fajtát. A szaporítás, az embriogén sejttenyésztés szabadalmaztatott módszerét Márton László és szintén magyar munkatársa, Czakó Mihály dolgozta ki.

A Pro System Group fantáziát talált a módszer gyakorlati hasznosításában, és befektetéséből a Hajdú-Bihar megyei Újszentmargitán létrehozott egy szaporítótelepet azzal a céllal, hogy annyi palántát szaporítsanak, amennyivel a belföldi igényeken túl elláthatják az energianád iránt élénken érdeklődő külpiacokat is: Brazíliát, Argentínát, Kínát és Malajziát. Az első számottevő olasznádpalánta-megrendelést – ez év végéig kell szállítaniuk – egy olasz cégtől kapták, amely a Pó folyó völgyében, ezerhektáros próbaültetvényen főképp cellulóz alapú etanolt állít majd elő 2011-től.

Egy cég kínai nádra alapozó projektje Márton László szerint azért ment füstbe tavaly, mert nem rendelkeztek kellő számú sejtbiológiához értő szakemberrel, így nem tudtak elég palántát előállítani. A hibákból tanultak, most a palánták előállítására helyezik a hangsúlyt. Hogy az általuk kidolgozott palántaszaporítási módszer ne legyen helyhez kötött, nekiláttak egy mobil szaporító laboratórium felépítésének is, amire szintén óriási az érdeklődés világszerte. Márton László kifejtette, hogy Florida államban az idén két olasznád felhasználásán alapuló erőmű építése kezdődik el.

Pályakép

Márton László biotechnológus 1948. május 27-én Pestszenterzsébeten született. A szegedi erdészeti technikum elvégzése után felvették a szegedi tudományegyetem biológia szakára. Érdeklődése a kutatás felé fordult, rendszeresen bejárt a helyi akadémiai központba. Straub F. Brunó javaslatára 1976-ban a hollandiai Leiden egyetemére került ösztöndíjasként, a biokémiai mutánsokat kutatta. Munkájának eredményeként olyan módszert sikerült kidolgoznia – először ültetett idegen géneket növényi sejtekbe –, amely a klasszikus nemesítéssel nem elérhető új változatok előállítását tette lehetővé. Ezzel rövid idő alatt forradalmasította a növénynemesítést. A világ ma vezető génmódosított növényeket előállító cégóriásai az által kidolgozott technológia változatait alkalmazzák. Ezzel alig harmincévesen egy csapásra világhírű lett. “Azóta próbáltam a magam nagy cipőjébe belenőni” – mondja a Bud Spencer-i testalkatú biológus. 1977-ben visszatért Szegedre. Már az 1980-as években csábították a Rockefeller és a Harvard egyetemre, de az akkori körülmények ezt még nem tették lehetővé. 1990-ben elfogadta a Dél-karolinai Egyetem ajánlatát, és annak biotechnológiai tanszékére került, azóta is ott ad elő.

Kiválthatja az olajat

Az olasznádat hatékonyan legalább tízezer hektáron érdemes termeszteni. Ehhez legalább százmillió palánta kell. Hektáronkénti telepítése 2500-3000 dollár. A szállítási költségek mérsékléséhez célszerű egy legfeljebb ötven kilométeres átmérőjű ültetvény közepére tervezni az erőművet. A növény alkalmas lehet arra, hogy kiváltsa az egyre fogyó ásványi nyersolajat és az ezzel működő villanyerőművekben helyettesítse a nyersanyag-utánpótlást. Ha a nyersolaj hordónkénti ára meghaladja az ötven dollárt, akkor már megéri olasznádat termeszteni.

Igénytelen mocsárlakó góliátnövény

Szára nagyon kemény, bambuszhoz hasonló. Ha elegendő nedvességhez jut, akár napi öt centimétert is növekedhet. Természetes élőhelye a vízparti zóna és a mocsaras területek. Még a sós, száraz homoktalajokon is jól fejlődik. Négyzetméterenként egy palánta kiültetése elegendő, hiszen több mint száz hajtást hoz a növény, amelyet két-három év múlva érdemes először learatni, ekkor adja az optimális hektáronkénti termésátlagot. A növénynek nincs magja, így szaporítása csak előnevelt – sejttenyésztéssel, laboratóriumi steril körülmények között hajtatott – palánták ültetésével oldható meg. Növényvédő szer alkalmazása csak a palántázás utáni első évben szükséges, a második évtől a növény már genetikailag ellenáll a kártevőknek. Fennmaradásához nincs szükség nitrogén műtrágyára, mivel a nitrogént a levegőből nyeri ki. Csekély foszfát- és káliumpótlást igényel ugyan, ám ha előszűrt szennyvízzel locsolják– amit eddig a folyókba öntöttek, környezetszennyezést okozva –, akkor ez is nélkülözhető. Legalább negyven esztendeig évente learatható, és ez valószínűleg csak óvatos becslés, ismernek olyan vadon nőtt telepeket, amelyek több mint száz éve tenyésznek.

Forrás: MagyarHírlap – 2009. június 2., Kedd